Szikrából láng, lángból tűzvész

Sziasztok!

A hírlevél kis nyári pihenése előtt arra gondoltam, hogy nézzük meg az elmúlt félév trendjeit, honnan hova jutottunk. Annál is inkább, mert a magyar kampány zaja, majd a tisztítótűz füstje igencsak eltakarja, hogy amúgy a világban a masszív átrendeződés sebessége tovább növekedett, ez pedig még egy jobb sorsú magyar kormányra is mindenképpen hatással lesz.

A szakítás

Bár a felszínen még néha futnak a Trump-feldicsérő narratívák Európából, alapvetően mindenki lemondott mára arról, hogy érdemben javítson a transzatlanti kapcsolaton. Az uniós fővárosokban már senki se gondolja, hogy fél lábon is kivárjuk valahogy a Trump-ciklus végét, és majd csak jobb lesz. A helyzet drámaiságát éppen az adja, hogy az európai vezetők javarésze úgy értelmezi, hogy bekövetkezett a gyökeres fordulat, az USA intézményi szinten fordul el Európától és a hagyományos multilaterális külpolitikától. Ez tartós következményekkel jár.

• Párizs, Berlin és Róma is közös oldalra került abban, hogy Trumppal nem lehet tartósan egyezkedni. Az elmúlt 18 hónap Trump II. tapasztalata elég világosan megmutatta ezt, a vámoktól az egyoldalú iráni háborún át az ukrán hadszíntérrel való komolytalankodásokig. Velük mélyen egyetértenek a NATO keleti végein, csak még kevésbé merik nyíltan vállalni a konfliktust Trumppal, hiszen az USA védőernyője egyik napról a másikra nem váltható ki.

• De egyre többen mindent megtesznek ezért: a fegyvervásárlások csendes átirányítása zajlik, az európai hadiipar – gyerekbetegségeivel együtt – ébredezik. Ellenállás is van, hiszen a kiadások most mindenhol fájnak, viszont Ukrajna dróniparának – amely sikeresen lépett be a közel-keleti piacra az iráni válaszcsapások után – példája bizonyítja, hogy létezik sokkal költséghatékonyabb és modernebb megoldás, mint amit jelenleg az USA ipari méretben kínálni képes.

• A trumpi iparosítási kísérlet, a fosszilis ipar visszaépítése, a kínai gazdasággal való verseny mind Európát – az EU-t – sorolták hátrébb, ráadásul Trump tényleg azóta se érkezett érdemi bilaterális látogatásra, az európaiakat legfeljebb a Fehér Házban és többoldalú találkozók oldalvizén fogadta.

Mark Rutte NATO-főtitkár június végi washingtoni látogatása. Forrás: NATO

Ecce homo

A távolodásnak a kínai–amerikai stratégiai verseny washingtoni priorizálásán túl személyes okai is vannak. Egyrészt Trumpot őszintén nem érdekli a stratégiai kapcsolat az Unióval, alighanem ballasztnak látja az öreg kontinens alulfinanszírozott katonaságát és intruzívnak a pár maradék sikeres exportüzletágát, mint a gyógyszerek és az autók.

• Hogy mi érdekli Donald Trumpot? A profit. Mégiscsak „Az üzletkötés művészete” könyvet jegyző szerzőről van szó, egykori ingatlanmágnásról, aki pénzben méri a sikerek túlnyomó részét. (Hogy ez miért viszi félre a tárgyalásokat az ideológiából táplálkozó ellenfeleivel szemben, arról már többször írtam.) A helyzet az, hogy Trump legfrissebb vagyonnyilatkozata alapján úgy tűnik, hogy elnöksége alatt tőzsdei brókerei több mint 21 ezer (!) üzletet kötöttek, tehát napi átlag (!) 83 tranzakciója volt. Még egyszer: a hivatalban lévő amerikai elnök portfóliókezelői óránként dobálják tucatjával a dealeket a tőzsdén.

• Számos kisebb-nagyobb kutatás feltárta, hogy a nagyobb politikai megtorpanások (TACO-k) körül – vagyis amikor Trump már tudhatta, hogy másnap milyen döntést jelent be – bekövetkeztek kisebb-nagyobb üzletek, amelyek nagyságrendje már kimutatható volt a forgalomban. Felvethetné ez a belső kereskedelem kérdéseit, de ennél nagyobb ügyeket is ejtett már a bíróság Trumppal szemben, és ne felejtsük el, hogy ciklusát eleve azzal kezdte a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elnöki immunitást szélesre terjesztette.

• Nem akarnám leegyszerűsíteni a trumpi külpolitikát a puszta üzleti haszon logikájára, hiszen ettől az adminisztrációban még dolgoznak különböző republikánus szárnyak, és időnként elérnek döntéseket, de ha Trump profitot sejt mögötte, alighanem közvetlenül dönt.

A „hit” védelmezői

A másik személyes kihívás az európaiak számára a Fehér Házban J.D. Vance. Az integralista katolikussá avanzsált egykori befektetési alapkezelőből lett alelnök, a Peter Thiel körei által szponzorált politikus egy egész másik ideológiát is bevitt a legfelsőbb körökbe közvetlenül, ez pedig a legvadabb szilícium-völgyi tech-brók és technooligarchák ideológiája, transzhumanista vágyálmokkal, libertariánus piacokkal és szabad monopóliumokkal, ahol az államnak nem sok szerep jut, és az emberek egy jó része is csak nem-játékos karakter, vagyis NPC.

• Az európai radikális jobboldalt támogatják Vance körei, ezt láttuk Orbán Viktorral és Alice Weidellel, míg többen lepörcentek már a MAGA-vonalról, mint a francia Nemzeti Tömörülés, de Nigel Farage is összezörrent Muskékkal. A valódi szuverenisták tehát nem akarnak amerikai szuverént, míg a pusztán szuverenista jelszavakkal megspékelt, valójában idegen érdekeket bután vagy sunyin frontoló európai pártokat jól kihasználja a MAGA és az oroszok is.

• Érdekes, hogy Alice Weidel a múlt hétvégi AfD-kongresszuson azt mondta, hogy az első útja az USA-ba vezetne, a második pedig Moszkvába a gázszállítások helyreállítása végett, ami mellett az atomerőműveket is bekapcsolná Németországban.

• Úgy is mondhatjuk, hogy az óceán két oldalát a szólásszabadság értelmezése választja el egymástól: az USA-ban Trump körei a legvadabb ideológiákat is behúzzák a politikai táborukba, ha arra van szükség. Ezzel szemben az európai reakciók még mindig konszolidáltabbak, a szélsőség mint elhatárolási keret (még?) nem omlott le, így a toxikus ideológiákat a platformpártok igyekeznek szanálni. Kevésbé körmönfontan fogalmazva: még létezik az az etikai elvárás, hogy például mérgező maszkulinizmussal ne fogjanak szavazót, vagy konspirációs elméletekkel, vagy teljesen abszurd populista gazdasági ígéretekkel.

• Csakhogy a szélekről érkező európai radikális pártok az amerikai platformok algoritmusain ezeket a toxikus ideológiákat szépen hizlalják, és a szavazók egy része el is fogyasztja ezeket a típusú információkat. Az AI-ról és a közösségimédia-platformokról szóló vita tehát nem pusztán adózásról és az ipari versenyről, hanem már a politikai közösségépítés jövőjéről is szól.

• Az európai radikális jobboldal számára a hét nagy híre, hogy Marine Le Pen sikkasztási ügyében megszületett a jogerős ítélet, amely szerint végső soron indulhat a 2027-es elnökválasztáson – bár olyan feltételekkel, amelyeket korábban elutasított. Le Pen hírlevélzártáig nem nyilatkozott arról, hogy így is indul-e elnöknek vagy utat enged Jordan Bardellának.

Játék a sárkányárnyékban

Európa másik várva várt fordulata a kínai kereskedelem- és támogatáspolitikával szembeni egységes fellépés – lenne. Erre még várni kell októberig, amikor a Bizottság egy újabb kör javaslattal áll elő. A legutóbbi tanácsi beszélgetéseken ezzel kapcsolatban ugyan a veszély percepciója közeledett egymáshoz Madridtól Berlinig, de a válaszokban nincs egyetértés. Olyannyira, hogy miközben Von der Leyen csapata egyre keményebb jogszabálytervezeteket tett az asztalra és ezek egy része át is ment már a törvényhozási folyamaton, nem merték elsütni őket, így például a kényszerítés elleni eszközt sem.

• A nemzeti kormányzatok ugyanis félnek a kínai reakcióktól, amelyek több rétegben okozhatnak fájdalmat – vagy akár vezethetnek egyes kormányok végzetes népszerűségvesztéséhez. Egyes jól körberajzolható nemzeti szektorokat érhet megtorlás (mint a spanyol sertéstenyésztők vagy német autóipar), könnyen importkorlátozásba futhatnak bele. Ennek párja az exportkorlátozás, amikor Kína nem adja el a chipeket, ritkaföldfémeket és azok feldolgozott termékeit vagy más kritikusinfrastruktúra-elemeket. Ez a nemzeti büszkeségnek számító cégeknél súlyos veszteséget okozhat és masszív leépítésekhez vezethet.

• Harmadrészt ott van a szürkezóna: a kínai gyártású IT-rendszerek és eszközök esetleges lekapcsolhatósága, azok felhasználása kémkedésre, a szabotázs, az ellenséges felvásárlás és a pekingi piacszerzés egyéb akadályozása.

• A kínai hírszerzésről szóló sporadikus esetbeszámolók – az AfD-től a brüsszeli Politico lapon át egyes egyetemi kutatóközpontokig – azt mindenesetre demonstrálják, hogy nagyon aktív a HUMINT, vagyis a régi, jól bevált hírszerzőhálózatok terén.

Régen azt lehetett gondolni Európa egyes fővárosaiban, hogy ha Kína felé szigorodik az EU, akkor több amerikai kegyre számíthat. Csakhogy ez szinte megfordult: az USA durvasága mellett egyre nehezebben veszi rá magát az önvédelemre az EU Pekinggel szemben, hogy ne keveredjen kétfrontos kereskedelmi háborúba egy konvencionális orosz háború mellett. Ez tehát az európai stratégiai dilemma.

• Ahogy azt a legutóbbi Heti Feledy Klubban részleteztem, mindhárom oldalról – orosz, kínai, amerikai – érkezik konvencionális katonai-biztonságpolitikai kihívás, kognitív beavatkozás (információs háború) és kereskedelmi háborús lépések sokasága.

• Ezekre az EU-nak gyorsan és összehangoltan kéne tudnia válaszolni, máskülönben leszalámizzák a tagországok mentén – ahogy az rendszeresen történik –, hiszen mindig van egy kormány, amelynek a sorsa hajszálon függ, és inkább meghajlik a harmadik ország érdekei előtt egy vélt választási győzelem reményében.

A társadalmi összkép

Nem maguk a fenyegetések változtak meg alapjaikban az elmúlt 6 hónapban, de a róluk alkotott megértésünk sokat fejlődött. Rengeteget írtam az AI-ról; egyre inkább túl vagyunk az első hullámos „x munkahely megszűnik majd” felkiáltáson. Merthogy ha a munkahelyek megszűnnek, akkor a fizetések is kiesnek a gazdaságból, márpedig a nagy angolszász nyugdíjalapokból ha elkezdenek tömegesen tőkét kivonni (tartósan kieső fehérgallérosok például), akkor épp azok a részvények borulhatnak meg, ahova ezek az alapok masszívan beszálltak: az AI-buborék cégeinek papírjai.

• Ettől még biztosan megállapítható, hogy új társadalmi modell csíráit láthatjuk: egy olyan társadalomét, ahol a gazdasági növekedés függetlenedik a munkaerő-alkalmazás méretétől, magyarul lehet majd anélkül növekedni, hogy ez a munkaerőpiaccal kapcsolatban lenne. Erre nem az AI-cégek fognak választ adni, sőt, a kapitalizmus sem.

• Erre politikai válasz fog születni, elkerülhetetlenül, amiben a radikalizáció és az állam általi kontroll növekedése is benne lehet (főleg, ha az államok épp az érintett cégek sikeres lobbicélpontjai), vagy jobb esetben az, hogy sikerül az emberi innovációnak egy valódi új társadalmi szerződés kereteit lerakni legalább Nyugaton, míg az autoriter országokban bekövetkezhet a tömeges leszakadás és a leszakadottak kontrollja.

Szemünk előtt öntik a büröklét

Fontos észrevenni azokat a trendeket, amelyek felfelé másznak a fenyegetések között. Így különösen szembetűnő, hogy a lefitymált online konteós szubkultúrák hogyan nőnek a fejünkre és kezdik el érdemben befolyásolni az életünket. Elég a Pizzagate-re gondolni, amelynek eredője a 2017-es MAGA-extra, a QAnon: eszerint Trump a pedofil demokraták hálózatával küzd, és amikor egy pizzázóról elterjedt, hogy a mindenre képes baloldali politikusok ott tarthatják fogva a gyerekeket, egy konteóhívő puskával tört be oda. Ez az, amikor a fejben növesztett virtuális valóság egyszercsak a fizikai valóságba tör. Ez most Európát többek közt az Andrew Tate-jelenséggel (nőgyülőletből megélni) ostromolja, mivel az úgynevezett incelekből kinőtt csoportok valódi, társadalomra veszélyes vektorrá váltak. Emlékeztetőül, az incelek – involuntary celibates, azaz önkéntelen cölibátusban élők – egy olyan (online) szubkultúra, amelyben párkapcsolati kudarcot megélő férfiak a nőket, ill. a társadalmat teszik felelőssé saját helyzetükért, és ahol ez a frusztráció szervezett nőellenes ideológiává radikalizálódik.

• Aki még nem látta volna a Netflixen a „Kamaszok” című, egyébként operatőri szempontból zseniálisan vágás nélkül készült vonatkozó alkotást, annak nyárra ajánlom!

• Ez az Andrew Tate nevével is egybefonódott nőgyűlölet és toxikus maszkulinizmus elérte a francia Szenátus illetékes szakbizottságának ingerküszöbét, amiből egy elég ijesztő összefoglaló jelentés született. Az állításuk nem kevesebb, mint hogy az incel közeg egy része akár terrorfenyegetéssé is fajulhat, amelyet a francia belbiztonsági szolgálatok már figyelemmel kísérnek. A jelentés 24 ajánlást fogalmaz meg, a jelenség súlyosbodására reagálva sürget erősebb állami és társadalmi választ.

• Mindez épp akkor érte el a nyilvánosságot, amikor egy európai méretű visszaélés-sorozatra derült fény. A saját férje által elkábítottan erőszakolt és filmre vett feleség, Gisèle Pelicot tragédiája messze nem egyedi, ami önmagában is döbbenet. Az Europol a Medusa-műveletben most 158 hasonlóan megerőszakolt áldozatot helyezett biztonságba, 113 összehangolt nyomozás eredményeképpen, 57 főt helyeztek letartóztatásba több országból. Egyelőre annyit tudunk, hogy Magyarország is részt vett a nyomozásban.

• A femicide – vagyis a nőgyilkosságok – jelensége miközben épp lassan tudatosulna, aközben jobbról előz az incel-radikalizáció. Ez a kettősség elég jól jellemzi az eddigi 2026-os érzéseket, vagyis hogy a társadalmi szolidaritás és igazságosság fejlődése egyszerre zajlik a fundamentalista vallásos eszmék, konteók és súlyosan diszkriminatív ideológiák térnyerésével.

• Ez a sorminta folytatható tetszés szerint: éghajlatváltozást tagadnak egyesek a hőkupola alatt; az oroszokat éltetik elvileg demokratikus választáson induló európai pártok; melegellenesek, holott a pártvezérük (Weidel) nyíltan meleg; az autógyárakat Németországban bezáró egyes konszernek még mindig visznek Kínába új beruházást.

---

Rövid, de érdemi hírek

• Míg a magyar miniszterelnök Ankarában a NATO-csúcson vesz részt, Vitézy Dávid bejelentette az Országgyűlésben, hogy karnyújtásnyira vagyunk az uniós pénzektől.

• A török vezetés az ellenzékiek és újságírók őrizetbe vételével, a baloldal tüntetésekkel készült az ankarai csúcsra.

• A Financial Times adatgyűjtése szerint Ukrajna idén eddig 194 csapást mért orosz energiaipari létesítményekre, ami a tavalyi évhez képest 11-szeres emelkedést jelent. Az eddigi legnagyobb orosz olajfinomító elleni hétfői támadás hétfőn zajlott: az évi 21 millió tonnás kapacitású omszki létesítményt a kelet-ukrajnai fronttól 2700 kilométerre fekszik, ez volt az eddigi egyik legmélyebb ukrán támadás az orosz vonalak mögött.

• Svédország is csatlakozott Németország követeléséhez, hogy 1600 milliárd euróban korlátozzák az EU következő hétéves pénzügyi keretét. Piotr Serafin költségvetési biztos ezzel szemben arra figyelmeztetett, hogy a „takarékos költségvetés” nem lenne „modern költségvetés”, nem jutna pénz a versenyképességi és védelmi programokra.

• A Bizottság lényegében ad acta helyezte Serafin zárólevelével a Várhelyi Olivér állandó képviselői korszakához fűződő magyar brüsszeli kémbotrány kérdését.

• A végső adatok szerint 1,17 millióan jelentkeztek a spanyol kormány által az engedély nélkül az országban tartózkodók számára felajánlott amnesztiaprogram keretében státuszuk legalizálásáért, ez a 49,7 milliós spanyol lakosság 2%-a. Közülük első körben 610 ezren kaptak átmeneti munkaengedélyt ügyük elbírálása idejére, és 160 ezren szereztek formális munkahelyet.

• Howard Lutnick amerikai kereskedelmi miniszter szerint Kína az amerikai exportkorlátozások ellenére hozzájutott a holland ASML egyik legfejlettebb fotolitográfiás mikrocsipgyártó gépéhez, emiatt Washington újabb korlátozásokat helyezett kilátásba.

• A német külügyminisztérium bekérette Kína nagykövetét az orosz katonák kínai kiképzéséről szóló beszámolók miatt, és magyarázatot követelt a Kína és Oroszország közti katonai együttműködéssel kapcsolatban. Friedrich Merz továbbá árfolyammanupilációval vádolta meg Kínát, így e két stratégiai érdekellentét is hozzájárult ahhoz, hogy Berlin a múlt héten nagyobb nyitottságot jelzett az uniós iparpolitikai és piacvédelmi tervek iránt.

• Végül az egyik kedvenc kutatási részterületem, az észak-atlanti áramlás (AMOC) leállásának modellezése hozott új eredményt. Nem lesztek vidámabbak, mert az jött ki, hogy 10-23% közti az esélye annak, hogy már most túl vagyunk a fordulóponton, vagyis hogy az áramlat mindenképpen leáll, hiába állunk a fejünk tetejére is. Ez egy komplex folyamat végeredménye az éghajlatváltozáson belül, amelynek „pusztán” egyik súlyos tünete lesz az AMOC-leállás, és a mostani kutatás azt bizonyítja, hogy nem is lehet már az utolsó pillanatban észbe kapni. Ez viszont Európa klímasorsát is felboríthatja majd: északon jöhetnek a -30 vagy -40 fokos telek, emelkedhet a tengerszint, és még kiszámíthatatlanabb lenne az extrém éghajlat az évszakokon belül is.

Jövő héten még könnyű nyári tartalommal jelentkezünk, addig is óvatos kánikulázást,
Botond